Volt tegnap alkalmam részt venni egy női focikupán, ahol sok lány ismerősöm lépett pályára a helyi csapatban. Pár haverral összeálltunk és kimentünk, hogy jelenlétünkkel színt vigyünk a szürke lelátóra, és hogy buzdítsuk a csapatunkat.

Ez egy 5 csapatos focitorna volt, gondoltuk jó kis móka kerekedik abból, ha jelenlétünkkel mi is feldobjuk egy kicsit a tornát. Mivel én és pár barátom hónapokkal ezelőtt voltunk foci meccsen (akkor még meg volt a brigádunk), tudtam, hogy mit hoz egy ilyen alkalom. Ezért felpakoltunk magunkat alkohollal és az irányt a pálya felé vettük. Fullasztó dög meleg volt, de lenge öltözetünktől páran megváltak, szerencsére volt hűvös rész is, ahol a "gyengébb" egyedek megpihenhettek. Gondoltuk magunkban, jó kis buli lesz, ahogy a kongó lelátón egy kis fiesztát rendezünk. Kezdetben elég kevesen voltunk, meg még a hangulat sem volt az igazi (elüldögéltünk, eldumálgattunk). Aztán elkezdett fogyni a pia, meg is ütött minket, ezáltal a egyre nagyobb lett a kedvünk és a "hangorkán" is. Na jó, ezt eltúloztam! Nem szervezett szurkolásról volt szó, bár egyszer-egyszer elénekeltünk egy-két dalt, ez inkább olyan megyei szintű hőbörgés értékében lehetett mérni.

A csajok kihajtották a lelküket a pályán, hozták a győzelmeket (egyszer kaptak ki a veszprémi "zümiktől") és látszott rajtuk, hogy élvezik amit csinálunk. Mikor éppen nem volt meccsük, akkor velünk mulatták az időt a lelátón. Eldumálgattunk, elhülyéskedtünk velük (még sörrel is megkínáltuk őket, amit persze ők sportemberhez méltóan nem fogadtak el) és biztosítottuk őket, hogy a további meccseken is számíthatnak ránk. Ahogy fogyott a pia, úgy vesztettük el mi is az eszünket. A végén már esztelen hőbörgés lett a vége, amit persze mi nagy röhögésekkel és bohóckodásokkal nyugtáztunk. A csajok hozták a meccset, mi meg a formánkat. Jó volt ismét egymással szurkolni, hiszen rég nem volt ilyen önfeledt meccsben részünk (a tábor szétesésének "hála"). No azért az mocskos stílusra nem lehetünk büszkék, de abban az állapotban igazából leszartuk ezt a tényezőt.

A játékvezető egy öreg "úriember" volt, aki párszor megkapta tőlünk a "dicséretet", igazi MLSZ-es tudással vezette a mérkőzéseket. A meccs végén sietősen távozott, mielőtt mi még elbeszélgethettünk volna vele. A lányaink a 2. helyet szerezték meg, amely nem rossz teljesítmény, viszont ami a háttérben volt, az felháborító dolog. Egy MLSZ-es szabályzat (sic!) lévén a gólkülönbség volt a mérvadó dolog, ha nem így lett volna, akkor az első hely hozzánk került volna. Számon is kértük a szervezőkön ezt a "pusztító alpáriságot", ők elmondták, nem tehetnek róla, kicsit meg is lepődhettek, hogy számon kértük őket. A szívhez szóló MLSZ-es énekeket sem hagyhattuk ki ezek után, de büszkék vagyunk a lányokra, ők megtettek minden és mondom, a szembe szél ellenére is hozták az eredményeket. Nekünk akkor ők voltak az elsők! Na meg örültünk a barátoknak is, akikkel ismét együtt ünnepelhettünk a lelátón, sörözések és tombolások közepette.

Az egésznek a lényege: inkább néznék állandóan ilyen focimeccseket, amelyek bár amatőr szintűek, de a korrupt mocskos tényezők még nem szennyezték be, mint mondjuk egy olyan EB-t, amelyen súlyos pénzek és bizniszek forognak. Ezek az igazi meccsek! Ezt még élvezetből csinálják!