Ismertető:
Az ultras és huligán mentalitásról bővebben.
Az oldalon megjelent képek gyűjteménye.
Az oldalon megjelent videók gyűjteménye.
Linkcserével kapcsolatosan itt találsz infókat!
Vedd fel velünk a kapcsolatot!

hazai.jpgvilag.jpg

inter_besz.jpg

Szavazás
Tetszik a megújúlt honlap?

Nagyon jó lett!
A régebbi jobb volt!
Jó lett!
Van még mit javítani rajta!
Szódával elmegy

szavazas.jpg

HTML doboz

Szöveg helye

2012.05.22. 14:00 mészy

Azzá váltam, amitől a szüleim mindig is féltettek...

ultras-football.jpg

Ezt az írást azért közlöm le, mert sokatokra igaz lehet. E/1 személyben írom le, ahogy velem is megtörtént, remélem ti is magatokra ismertek. Írok a kezdetről és a végről is!

Rendes fociszerető drukker voltam régen is, imádtam  a focit, rész szép idők....haverok, foci, szórakozás, akkor még lelátó nélkül. Rendesen tanultam, bár már akkor sem voltam normális, hamar belekeveredtem a balhékba, nekem nem kellett tanítani a mentalitást. Akkor is volt hogy féltem, volt hogy piszkáltak, bántottak, de ez elenyésző amennyi embert én is bántottam. Sokaknak csalódást okoztam, verekedtem, összezördültem emberekkel. Ez a kamaszkornak is betudható, hisz lázadó voltam, lázadtam minden ellen, nem érdekelt mások hülyesége, csak a saját fejem után mentem.

Aztán egy nap megváltozott valami. 16-17 évesen jöttem rá, hogy milyen lenne is egy szurkolói csoport. Ahová járok suliba a városba, van egy focicsapat, gondoltam elég jó lesz, hogy a terveimet megvalósítsam. Sokat elmélkedtem a csoport néven, és elképzeltem ahogy majd későbbiekben meccsre járunk. Egyik nap felébredtem, és gondoltam megnézem a csapat honlapjának fórumát. Akkor látom, hogy pár ember szervezkedik egy szervezett szurkolócsoport létrehozásán. Ultracsoportnak akarnak összeállni! Nagyon megörültem! Bár nem az én elképzeléseim szerint alakult a név és a szervezés meg sok minden, de gondoltam hogy kimegyek a találkozóra és a meccsre, lesz ami lesz. Meccs előtt találkoztunk a krimóban (amely ma már a törzshelyünk), ahol pár arc már ismerte egymást, nekem mindenki ismeretlen volt. Bemutatkoztak az ismeretlenek, majd kivonultunk meccsre. Aznap még nem voltunk szervezetten, de együtt énekeltük a nagy meccseken hallott dalokat, együtt skandáltunk rigmusokat, együtt lengettük a sálakat. Fantasztikus érzés volt! Amiről hetekig ábrándoztam az ma valósággá vált!

nembunozo.jpg

Nem bűnöző, csak fanatikus vagyok!
 

Ezután a meccs után megváltozott valami! Minden nap csak a hétvégét vártam, a meccseket, az újdonsült barátaimat, akiket az idő folyamán sikerült elég jól megismernem. Volt hogy tanulni sem bírtam, mert az járt a fejembe, hogy mit lehetne még hozzárakni a szurkolásunkhoz. Egész extázisos érzés volt a hét, folyton-folyvást ez az érzés kavargott bennem. Én is aktivizáltam magamat és belevetettem elmémet az új dalok és a zászlótervek készítésébe. Próbáltam kivenni a részemet a szervezésből és bebizonyítani, hogy alkalmas vagyok az első sorban szurkolni!

Az idő folyamán egyre jobban megismerte egymást a brigád, összeszokott lett a csipet-csapat, bulizni is egymással jártunk. Régi baráti köröm is szép számú volt, velük is elvoltam, de az újdonsült barátaim annyira nagy hatással voltak rám, hogy egyre jobban "átszoktam" rájuk. Mivel ultracsoport vagyunk, együtt is járunk bulizni, egymással meg tudjuk beszélni az aktuális problémát. Bulik és a meccsek alkalmával jöttek aztán a balhék is, ahol mindig kiálltunk egymás mellett, soha sem hagytuk, hogy valaki/valakik bántsák a barátainkat. Foci meccsen is jöttek az összetűzések, nem vagyunk cukorból, nehogy már mások szopassanak minket! Ahogy idővel jobban megismertük egymást, rá kellett jönnünk hogy ez nem csak egy táborbeli barátság, hanem együtt kell programokat is kreálni. Így hát jöttek a közös bográcsos bulik, kocsmázások, túrázások, és az volt az egészben  a legjobb hogy számíthatsz a barátaidra. Így 21 éves fejjel azt mondom hogy ez volt a brigád legjobb időszaka, az első 1-2 év.

szurkolókjpg.jpg

Az életem részévé vált!
 

A meccsek meg csak jöttek, lassan függővé váltam, szomorú voltam ha mondjuk egy meccset elhalasztottak, nem a csajokon járt az eszem hanem a hétvégi meccseken, hogy mi lesz? Mit fogunk legközelebb kitalálni?  Jöttek a látványkellékek, akkor már azt is leszartam ha megfulladok a füstbombától, vagy szétégeti  a kezemet a görögtűz kicsapódó szikranyelve! Felbasztuk a sálakat, adtunk az érzésnek, tombolt az egész tábor! Ez a legjobb az egészben, a tombolás és a féktelen életvitel. Meccs előtt ivászat, meccs után ivászat, közte egy kis foci, amit ki nem szar le, mi az élmény miatt megyünk ki, ha nyert a csapat az már plusz pont! Túrák idegenben, ahol még jobban adtunk az érzésnek. Mindenhol tisztelettel fogadtak minket, respektünk megvolt, ahol meg arcoskodtak, ott meg rendet raktunk. Az ivászatról annyit hogy megittuk amit meg lehetett, gyakran voltunk csúf állapotban, ez hozzátartozik ehhez az életérzéshez. Meccsen is műanyag poharakban vittük az itókákat, attól még jobban felpörögtünk. Néha már kikapcsolt az agyunk is, de hát kit érdekel? Az őrült, frenetikus hangulat a fontos, nem az hogy mások mit gondolnak rólunk. Elég sok szimpatizánsunk lett, akik örömmel nézték hogy mit csináltunk, páran még csatlakoztak hozzánk. Régi szép idők...

 

smiley.jpg

Valami elmúlt, valami véget ért...

Sajnos azok az idők már elmúltak, páran beleuntak, a tábor szétesett, viszont a barátságunk az megmaradt. Ha kedvünk támad beszélgetni vagy összeugrani egyet bulizni, akkor szólunk egymásnak és mehet a menet! Sajnos a szurkolás már lassan kiesett az emlékezetemből, mivel már meccsekre sem járunk szervezetten, így sajnos azt vesztettem el amit a legjobban szerettem. Sok mindent tanultam, sokkal többet tudok mint az átlagember ezen  a téren, kitanultam ezt a "mesterséget". Mentálisan is sokat erősödtem, teljesen megváltozott a felfogásom. Ha azt a kamasz srácot nézzük ami voltam 6-7 éve, aki még sok mindentől félt, és összevetjük ezzel a 21-22 éves sráccal, akkor az a feltűnő hogy sok mindent jobban tudok kezelni, magabiztosabb lettem, viszont még őrültebb és agresszívabb! Ma már mosolyogva tekintek vissza a régi énemre, az önbizalmam és a bátorságom is nagyobb lett. És talán egyszer újra összeállunk egy táborrá, talán visszahozzuk a szurkolást a városhoz.

Sok ember magára ismerhet ebben az írásban, hiszen sok ember életútja ez. Vannak akik belecsöppennek, és vannak akik kezdetektől fogva ott vannak. Én mindkettő vagyok. Ha tehetitek ne adjátok fel ezt az életutat, nem éri meg! Azt veszítitek el, amit a legjobban szerettek csinálni, és ez rossz dolog! Itt nem csak a küzdőszellemről van szó, hanem ez segít abban is, hogy komoly, magabiztos ember legyél, megtanulod hogy mi az összetartás, amely sajnos a mai átlagemberből nagyon kiveszett! Régi szép idők...mondom még most is magamban.

Szólj hozzá!

Címkék: bátorság életérzés mentalítás


A bejegyzés trackback címe:

https://fanatics.blog.hu/api/trackback/id/tr404531135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.