Első interjúnkat az Ultras Eger egyik szószólójával sikerült megejtenünk. Alanyunk készségesen állt a rendelkezésünkre és örömmel fogadta a felkérés.
Üdvözöllek! Mészy vagyok és én csinálom a fanatics.blog.hu oldalt, ahol előtérbe kerülnek a szurkolói tevékenységek, az emberek rajtunk keresztül betekintést nyerhetnek ebbe a fantasztikus miliőbe.
Kérlek, pár mondatban mutasd be magadat!
Fenyves Balázsnak hívnak, huszonhat éves vagyok, de sokan csak Fenyőként ismernek a táborban, amely tábor idén nyáron ünnepli tizedik születésnapját. Jómagam a kezdetektől ide tartozom, ezért amikor valamilyen szervezkedés folyik, mindig hangot adok a véleményemnek, ezen kívül az utazásokat és meccsbelépőket állandóan én szervezem.
Mikor alakult a csoportotok?
Mint azt a fentiekben említettem, idén leszünk tíz évesek, egészen pontosan 2002-ben alakult a társaság.
Kik alkotják a csoportotokat, és milyen körülmények ösztönöztek titeket arra, hogy belevágjatok az egészbe?
Előbb a kezdetekről. A 2002-es évben sok idő után újra másodosztályú focicsapat alakult városunkban, ám a régi nagy elődök már nem jártak ki a stadionba, legalábbis nem olyan és szervezett létszámban, mint a korábbi sikeres esztendők alkalmával. Akkoriban egy elég fiatal átlagéletkorú társaság alakult ki, nagyjából mindenki gimnazista korú lehetett. A sportot mindenki szerette, a labdarúgást ezen belül is kifejezetten, ezért nem jelentett gondot számunkra a motiváció. Ezen kívül az egység is jó volt, sok baráti kapcsolat alakult ki abban az évben, ami a mai napig tart. A jelenünkről annyit, hogy a tábor magja most is az alapító brigád, csak azóta már mi is benne vagyunk a korban. A mögöttünk álló tíz évben több száz torokból szólt már a „Hajrá, Eger” rigmus, de sajnos mindig elkoptak az emberek, így soha nem tudtunk egy bizonyos létszám fölé érni. A labdarúgás egy év után megszűnt, aztán jött a vízilabda, ahol már nyolc éve jelen vagyunk. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, és nagyképűség nélkül állíthatom, a világon egyedülálló, ami Egerben folyik szurkolás alatt. A Bitskey Aladár Uszoda mára fogalommá vált a pólóvilágban, és nem kizárólag a benne játszó csapatok, sokkal inkább az atmoszféra miatt.
Produkció UE módra
Milyen mentalitással bír a csoport, értem arra, hogy fanatikus ultracsoportként működtök, vagy vannak vehemensebb beállítottságú emberek is?
A kezdetekben akadtak olyan régiek, akik próbáltak belőlünk ultrát nevelni, de az igazság az, hogy erre nem igen volt kapható a társaság. Az ultra élet, szemlélet abban a tekintetben érvényes ránk, hogy a végsőkig, jóban-rosszban buzdítjuk a csapatunkat és ha lehet, idegenbe is elkísérjük az együttest. A mentalitásunkra leginkább az lenne a jellemző, hogy egy baráti társaság vagyunk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy van egy kispályás focicsapatunk is, ahol a táborból többen is rúgják a bőrt. Soha nem keressük a balhét, bár az igazsághoz hozzá tartozik, az elmúlt években voltak olyan tábortagok (most már nem), akik próbálták élezni a feszültséget. Úgy gondolom, hogy a vízilabdasport lelátóin rendre érvényesülni tudunk, mi több, szerintem hangunkkal dominálni is.
Mutasd be egy rövidke összefoglalóba a csoportotokat!
Mint azt korábban megfogalmaztam, egy nagy baráti társaság a rugója az egésznek. Az uszodától száz méterre található törzskocsmánk, a Békafütty Söröző nem csak a meccsek előtti találkahelyünkként funkcionál, hanem egyfajta társadalmi színtérként is. Hétköznap ide jövünk kispályás meccs után, vagy ha bármilyen mérkőzést nézni szeretnénk a TV-ben, akkor kivetítőzni is ide járunk. A kocsma törzsközönségével (az idősebb korosztályból kikerülő, naponta soha sem szomjasan hazatérő egyénekkel) is jó a kapcsolatunk, ők is kijönnek az uszodába és szurkolnak, ahogy csak tudnak. Ezért is mondom, hogy mi nem vagyunk egy tipikus ultra csoport, ám ettől még jó az, amit csinálunk.
Legemlékezetesebb akciótok, meccsetek?
Szerencsére sok ilyen volt, a külföldi túráink mindenképpen ide tartoznak. Pár éve alatt megfordultunk Nagyváradon, a LEN-Kupa meccsre több mint húszan utaztunk, egy éve az Euroligában pedig Rijekába is ellátogattunk, ahol sikerült egy teli, ötvenes busszal elmennünk. Na, ott aztán olyan hangulatot csináltunk, hogy a horvát rezesbandát be kellett indítani, hogy ne csak az egri dalokat lehessen hallani. Belgrádban is többször megjelentünk már a Partizan uszodájában, igaz, ide autókkal mentünk, maroknyian. Létszámban a rijekai volt a legjobb külföldi utunk, én mégis a legemlékezetesebbnek az Olaszországi kalandunkat említeném. Ha jól emlékszem, húsz fővel utaztunk el, repülővel Milánó-Bergámóba, ahonnan még háromórás buszozás várt ránk, mielőtt elértünk Recco városába.
A hazai viszonylatokban, próbálunk az összes idegenbeli rangadón részt venni, ám ez sajnos nem mindig jön létre, vagy nem mindig olyan létszámban. A nagy riválisaink közül (Vasas, Honvéd, Szeged) utóbbi elég messze van, ezért az mindig költségesebb dolog. Büszkék lehetünk arra, hogy a szervezésünkben az idei férfi vízilabda döntő mindent eldöntő meccsén, a fővárosi Komjádi-uszodában 600-700 egri drukker szoríthatott a csapatnak. Ezt még az ellenfél játékosai, edzői, vezetői, sőt, a szurkolói is elismerték. Továbbá arra is büszkék vagyunk, hogy a világszinten még a férfiakénál is kisebb nézettséggel bíró női szakág találkozóira is kijártunk. Nem csoda, hogy pár hete a BVSC-vel szemben vívott győztes finálé utolsó ütközetén több mint 1600-an voltunk kint a Bitskey-uszodában. Most pedig készülünk az idei harmadik pólós döntőnkre, mivel a város másodosztályú együttese, az Eszterházy Károly Főiskola gárdája a Kecskemét ellenében vívhatja ki az első osztályban való szereplést. És hát, végül, de véletlenül sem utolsó sorban meg kell említeni a hazai, telt házas rangadóinkat, amikor 3000-3600 fő körül ingázik a közönség, és frenetikus a hangulat.
Szurkol a tábor!
Milyen a kapcsolatok a vezetőséggel és a csapattal?
Kifejezetten jó a kapcsolat. Jómagam vagyok a kontaktszemély, ha bármi féle megbeszélni való lenne. A csapat játékosai szeretnek minket, de igaz ez fordítva is. Akit viszont a leginkább kedvelünk, az úgy gondolom, Gerendás György vezetőedző. A médiában sok hülyeséget lehet róla olvasni, sokszor fel is fújják a meccseken látott kirohanásait, de Gerendás Gyuri mindig kiáll a csapatért és a szurkolókért is, ami számunkra végtelenül szimpatikus dolog.
Ti vagytok a vezető csoport a vízilabda meccseken, milyen a kapcsolatotok a többi táborral?
Azt mindenekelőtt le kell, hogy szögezzem, nyolc éve járunk vízilabdára, így nem tartozunk a legidősebb táborok közé. Az ugyanakkor vitathatatlan, hogy meghatározó táborrá váltunk. A Vasassal szemben mindig nagy hangpárbajt vívunk, ami zárult már sokfajta eredménnyel. Nekik ugye ott van a focicsapatuk (most már nekünk is), amelynek a szurkolói néha az uszodába is kijöttek. Az olykor tapasztalható feszültség az ő oldalukról egyértelműen a focidrukkerek miatt volt. Persze, nálunk is akadtak olyan emberek, akik kreálták és vágyták a balhét, de úgy érzem, ez mára a múlté. Rajtuk kívül a két éve megjelent debreceni különítményt említeném, akikkel máris konfliktussal kezdődött a kapcsolatunk. Szegeden és a Honvédnál maroknyi a különítmény, velük azonban egyaránt nagyon jóban vagyunk.
Mik a csoport legfőbb erényei?
Lelkesedés, hűség és a barátság.
Előtérben a barátság
Labdarúgással hogy álltok? Jövőben várható hogy képviseltetitek magatokat fociban is?
Ezt most korai lenne megmondani, mert bár korábban (az előző szezonban, de még ősszel is) jártunk ki focimeccsekre, de ahogyan mondani szokták, szar került a palacsintába. Egy-két tőlünk kivált taggal megromlott a viszonyunk, és ha ez nem rendeződik, akkor maradunk csak a pólónál.
Tervek a jövőre nézve?
Mindig megfogalmazzuk magunkban, hogy jó lenne emelni a létszámot, mondjuk szerintem ez a legtöbb helyen így van. Én úgy látom, hogy a hosszú évek alatt kialakult egy olyan mag, ami jóban, rosszban kitart egymás és a csapat mellett. Ezt a vonalat kell továbbra is képviselnünk, bízva a jó eredményekben, és abban, hogy jövőre olyan külföldi csapatokkal is szembe kerülünk, ahová el tudunk utazni.
Köszönöm szépen hogy válaszoltál a kérdéseimre, az interjú a fanatics.blog.hu oldalon fog megjelenni, és kívánok nektek sok sikert a továbbiakban!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe: