Most az Eger kontra MLSZ eset kapcsán fogant meg a hülye fejemben, hogy mi végül is miért szerettük meg a focit? A játék élménye, az igazi jó foci és a hangulat fogott meg minket, amikor először láttunk futball meccset. A mai világunkban azonban elmosódott a határ a jó foci és a modern labdarúgás között, pedig a világ fejlődésének nem szabadott volna a foci élményének a rovására menni. Éppen úgy szerettük meg, ahogy a kezdetben működött: egyszerűen és tisztán.

Hol van már az a korszak amikor Puskásék varrott, tömött labdával rúgták a bőrt és annak örültek, ha jó játékukkal győzelmet szereztek a szeretett csapatuknak? Hol vannak azok az idők, amikor még tömött lelátón szurkolt együtt több tízezer ember, néha egymással alig megférve. Sajnos ahogy a hagyományos foci megszűnt, eltűntek vele együtt a régi vívmányok: a szép játék, a tisztaság és a tömött lelátók.

A modernizáció folyamán egyre több újításokat vezettek be, az egész már elkezdett hasonlítani egy olajozott gépezetre, amely nem emberien működik, hanem kezdi valami más átvenni a hatalmat. Nem is igazából a modernizálás volt a főbb gond, hanem az, ahogyan végbement. A focisták átléptek egy pontot és kezdtek egyre jobban anyagiaskodni. Az lett a menő, akinek több a pénze a másiknál. Luxus, fényűző élet és csillogás. Az igazi tehetség már nem is sokak fantáziáját piszkálja, fontosabb, hogy a játékos marketing szempontból jól eladható legyen (legyen reklámfelülete). Vannak kedvenc játékosok, akik éppen azzal tűntek ki, ami a mai világból elég kevés van: klubhűséggel és alázattal, ahogy a klubjuk iránt viseltetnek. Ezeket az embereket tisztelem és becsülöm. Nem úgy, mint azokat, akik már az olajozott gépezetbe kerültek és elnyelte őket a szemét. A vezetők közül szintén ki lehet emelni pozitív és negatív figurákat is, viszont sajnos egyre kevesebb van az utóbbiból. Legtöbbje a bűn és a korrupció mocsarában ragadt, megrészegítette őket a hatalom, teljesen elvesztették a kontrolljukat. És hogy mi maradt ezek után a népnek? Színház szereplők, futball komédia, hiszen a modern futball szerint az kell az embereknek.

Ahogy a digitális technika fejlődött, úgy veszett el az egyszerűség is. TV csatornák hada várja a mérkőzéseket, óriási pénzek cserélnek gazdát (ebből mindenki megkapja az apanázsát), azé a cirkusz, aki többet ajánl. Manapság már annyi funkciója van egy TV-s közvetítésnek, hogy el sem tudjuk azt képzelni. Ti is tudjátok! Rengeteg kamera, tudósítók hada, futkározó személyzetisek, mintha valami hatalmas esemény készülődne. Pedig csak az történik, ami a világon a legegyszerűbb dolog: a foci. Mégis hatalmas a körítés, a technika meg még nagyobb. Az a sok kütyü, ami a stadionokba megtalálható, áááááá! Minek? Az elképzelés mostanság úgy áll, hogy az egész foci egy nagy parádé. Pedig csak ki kellene futni  a gyepre és élvezni a játékot. Ehelyett jönnek a médiák és felforgatják az egész rendszert. Veszett ötlet az egész. Ilyen technika olyan technika, az ember már fejben sem tudja tartani, ami a világban megy. Meccsek után sem haza mennek  a futballisták, hanem sajtótájékoztatóra, ahol szinte kifaggatják a játékosokat, amiből aztán később egy jól sikerült riport vagy kacsa kerekedik. A mocskos média az egész elrontója, élvezzük a focit, de így!? Hányinger...

Manapság a gólvideó bevezetésén vacilálnak, ami szintén egy nagy ökörség. Eddig is voltak bírói hibák, ezek után is lesznek, ha majd a gólokat is technika segítségével mérik, az lesz az igazi gond. Lassan akkor már játékosokra sem lesz szükség, mert azokat is helyettesítik majd valami újítással. Inkább a bírói képzésekre kellene építeni, nem mindenféle szutyok licensszel rendelkező játékvezetőket delegálni  a mérkőzésekre. Azért van ennyi hiba, mert súlyosan becsődölt az egész játékvezető képzés. 0 bírók és partjelzők szaladgálnak a pályán, akik nem tudnak rendesen mérlegelni. Persze erre az a megoldás, hogy videóbíró! Ostoba ötlet, mikor találják majd fel a videó játékosokat?! No, nem a számítógép által vezéreltekre gondolok, hanem mondjuk önműködő bábukra, akik rugdoshatják a gólokat a sok pihent agyú nagy örömére. Egy a lényeg: ha az egész megvalósul, akkor kijelenthetjük, hogy a modernizáció nem csak a focit tette tönkre, hanem az emberi értékekre és tudásra is rácáfol, hiszen többre tartanak egy számítógép által vezérelt gépet, mint az emberi elmét és annak ítélőképességét.

Színház, színház az élet, kijelenthetjük, sajnos ez vár ránk a jövőben is. Egyetlen mentsvárunk a szurkolói rétegek, hiszen ők, bár a világ változik, azt látják a fociban, amit még régen. A kedvenc csapatunk szűzies érintetlenségét, a szurkolás élményét. A töretlen szurkolói fanatizmus, a mérkőzések láza az, ami nem változik és nem is fog. Mi örökké ki fogunk tartani, ha eljön a legrosszabb, akkor is a szépet látjuk meg a fociban. Szegény Öcsi bácsiék meg forognak a sírjukban, hogy hová fejlődött a világ, amelyet ők még szépnek ismertek meg...

Mondj nemet a modern focira!