Most pedig lássuk hogy mit is rejt az hogy Ultra' vagy a Huligán életérzés!

Két egyszerű szó, de még is egy összetett dolog, egy őrült életstílus. Felfoghatatlan egy a hozzá nem értő közösségnek, de felfogható egy embernek, aki valamikor elkezdte ezt a csodálatos utat. Amikor meccsre mész és a barátaid mosolyogva fogadnak, hogy "na végre hogy megjöttél, csak rád vártunk!", sörrel és hellyel kínálnak, elszívtok egy szál cigit, azt érzitek, hogy tiétek a világ! Vagy a közösen készült koreográfiák, a sok-sok látványelem megtervezése, a sok átdolgozott hétköznap, hogy hétvégén megmutassátok: volt értelme miért dolgozni.

Az idegenbeli túrák, ahol végre mertek igazán magatok lenni, az összetartás, amikor érzed, hogy nem kell félned semmitől sem, mert van kire számítanod. A sok elköltött pénz, amit nem sajnálsz a kedvenc időtöltésedre, amely lassacskán az életed részévé válik. Egész héten arra vársz, hogy hétvége legyen, mert az számodra a legszebb, készültök meccsre. A meccsre, amely minden tagotok számára ugyan azt jelenti. Az életet. Az életet, amelynek ti is részesei vagytok.

Mert ez az érzés nekem az élet!

Eljön a nap és tudjátok, hogy találkozó napja van. Találkoztok, mint az év többi hétvégéjén, hogy induljatok a harcba. A harcba, amit meg kell nyernetek. Amit ha elbuktok már nincs tovább, az elveszett becsületeket már nem tudjátok helyreállítani. Ültök a kocsmába és egymásra néztek, folyik a sör, hangolódtok. Majd összeálltok és indultok a meccsre. Tudjátok, akármi történhet. Egy lesből indított támadás, egy túlerőben levő táborral történő konfliktus. De mentek előre, mert hajt titeket a szenvedély, hajt a tűz, amely nem veszik ki ha nehézségbe ütköztök. Kezdődik a meccs, játékosok  a pályán, zsoldosok ezek, csak pénzért futkároznak. Csak titeket nem lehet pénzért megvenni, csak ti tudjátok felhőtlenül élvezni azt, amit csináltok. Koreográfiákat izzítjátok, fogadjátok a csapatotokat, lehet hogy szarban hagynak titeket, de ti a klubbért vagytok, játékosok jöhetnek-mehetnek, de a klub a ti szívetekben van. Égnek a tüzek, füstölnek a fáklyák, robbannak a petárdák. Fantasztikus....amikor az őrület határa van, csak 90 perc...de a 90 perc alatt olyat tesztek, amelyet következő nap sokan megemlegetnek, amit sokan fanyalogva néznek, a hozzá nem értő emberek, akiknek  a hétvégéje a féktelen bulizásba, a drogokban és az alkoholban merül ki. Ez a ti bulitok, és a lefújás után vagy örültök vagy szomorkodtok, de nem bánjátok amiért megcsináltátok a frankót.

Vége a meccsnek és hazaindultok. Épp oly rendezetten, ahogy azelőtt 2 órával mentetek. Boldogok vagytok, hogy ismét sikerült maradandót alkotnotok a lelátón, amelyet a jövő új generációja is meg fog emlegetni. Ez az igazi vallás, ez az ULTRA'S életstílus!

Bunyózok a kedvenc csapatomért? Lehet. Kiállok magamért? Hát hogyne! Nem hagyom cserbe a társaimat? Még csak azt kéne! Hisz huligán vagyok én, nem csak az öltözetemen látszik, a szívem is ezt diktálja. A kedvenc csapatomért tűzbe megyek, és nem sajnálom a pár bekapott saller sem, miért küzdjek ha ezért ne? Fanatikus vagyok én is a rosszabb fajtából, nem érdekel hogy ki mit gondol rólam! Le vannak szarva! Amúgy is mindenkiben ott van a huligán, csak míg mások discoban, bárokban verekednek, addig én a lelátón, vagy éppen az utcán verem szét az ellendrukker fejét. És egy cseppet sem bánom...

Én is járok meccsre, de én a radikálisabb fajtából való vagyok, aki szintén iszik és cigizik, ja és verekszek is! Kell az adrealin, az, hogy megmutassuk az ellenfélnek, nem vagyunk mi beszari emberek, mi vagyunk a legnagyobbak! A klubhűségben az öklünk is szerepet játszik, kell a balhé, mert minket ez a pörgős élet éltet! Vadászunk a riválisra, mint róka koma a tyúkanyóra! Miért jó ez nekem? Mitől leszek jobb? Miért éri meg? Ezek  a kérdések amelyet nap mind nagy feltehetünk magunknak, de a választ csak azok tudják, akik tényleg komolyan gondolják ezt. Megcsináljuk a balhét és ennyi, a többi nem érdekel minket. Az idióta firkászok, akik hazugságlufit fújnak az egészből, a szar média, amely elferdíti a történetek. Idegesítő, de ez van, esetleg be kell törni pár médiamester fejét és talán megoldódik a probléma. Ha barátaimat mocskolják, mocskolnak engem is! Azt meg végképp nem engedem!

„Iszunk, mint a skótok, verekszünk, mint az angolok!”

Megcsináljuk a mókát, na és? Minket ez tesz boldoggá. A hírnév, ahogyan elismernek minket a riválisok, a fáradt gőz, amelyet ki kell engedni, és a szenvedély amelyet a klubunk iránt tanúsítunk. Vagy a lelátón törünk-zúzunk, vagy az utcán. Miért jó ez? Ezt te nem tudod? De én igen! Téged miért zavar ez? Nem kellene, ez nem a te életed! Nem te álltál ki a kínok kínját, nem neked kell idegeskedő életmódot folytatnod, nem neked kell kiállnod a becsmérlő szavak ellen, klubod, szeretteid megalázása ellen! De ezt nem értheted, TE, aki még nem álltál ki semmilyen célért, nem küzdöttél meg valamiért, nem csúsztál el valaki ellen, de én ezt már mint átéltem! Ez vagyok én, egy kibaszott huligán! Hoooooligans!

hirdetés