Most éppen azon elmélkedem, hogy az emberek nagy többsége miért fél  a szurkolóktól, miért nem értik meg ezt a bizonyos értékrendet. Rá kellett jönnöm, hogy annak is egy bizonyos megkülönböztetésben van része, aki felvesz egy sálat, vagy magára húzza a kedvencei mezét!

A fanatikusokat gyakran éri az a vád, hogy ők rossz emberek és félni kell tőlük. Nos, ez egy nagy butaság! Félnie azoknak kell akiknek meg van rá az okuk, és ezeknek az embereknek tényleg nincs kegyelem. Egy szurkoló nem attól válik szurkolóvá, hogy kopaszra borotválja a fejét, és felvesz egy bomberdzsekit, manapság a Lonsdale cucc az, amely már boldog-boldogtalanon rajta van. Aki felvesz egy Lonsdale, Fred Perry cuccot, az már fanatikus. Ez egy faszság. A szurkoló belül szurkoló, az amit érez az a fontos, és nem az amit felvesz magára. Na ez az, amitől a sok bárgyú ember fél, az érzésektől!

Ez az egész félelem a rendszer hülye agymosásával van összefüggésbe, az emberekbe már ősidőktől fogva azt sulykolja a hatalom, hogy ha mersz valaki lenni, akkor te gonosz ember vagy, és tőled félni kell,legjobb ha senki maradsz. Főleg a csoportosulásokra értik, hiszen ha az emberközösség valamiért kiáll, és valamit szeret, akkor az már garázda csőcselék és társai. Közben meg nem veszik észre, hogy pont ők maguk azok akik nem tesznek semmit, hogy változás legyen, pont maguk azok akik nem szeretnek semmit, és nincs lelkesedésük semmi iránt.

A szurkolók pont azért tesznek, hogy jobb legyen! A csapatának, a barátainak, a családjának. Ő az, aki nem fél senkitől, aki segít neked is, ha valami baj ér téged. Míg mások elfordítják a fejüket, addig a szurkoló a karját nyújtja feléd, nem tud elnézni  a dolgok mellett. Ő már megtanulta, hogy mi az a küzdelem, a lelátó megnevelte a szégyenérzet elfojtására, és a félelem legyőzésére. A sok emberből pont ez hiányzik.

Az átlagember mit csinál egész nap? Elmegy reggel dolgozni, végig morogja az egész napot, hogy milyen szar a munkája, nap végére savanyú arccal az ágyba zuhan, nyugodt hétvégéjén is azon zsörtölődik hogy milyen szar az élete. A szurkoló minden napra talál valamilyen kihívást, hétvégén pedig azt csinálja amit szeret, meccsre jár.

Sokan megszólják ezt az életformát, csak mert olyan szar az életük, amint már az előbb mondtam. Nincs semmi motiváció, nincs semmi lelkesedés, nincs egy "bálvány"! Nekünk marad a motiváció, hétvégén meccsek, haverok, buli minden mennyiségben. A fanatikus réteg élete sem fenékig tejfel, nekik is vannak gondjaik, bajaik, családi zűrjeik, de őket pont a lelkesedés és a motiváció segíti át a holtpontokon. És a hétvége? Nekik a Kánaán. Meccs hazai illetve idegenbeli környezetben, buli, móka, haverok! EZ AZ ÉLET! Nem a ti szarotok!

Az emberek lenézik, leköpik őket, mert EGYÉNISÉGÜK és saját stílusuk van. Ők a söpredék és az alja nép. Csak azért mert csoportokba verődve, bajtársaikkal járják az utcát, és hirdetik az igéjüket, igyekeznek meccsre, a lelátón övék a világ. A nyárspolgárok, akik mellettük szotyizgatnak a stadionban, pedig velük örülnek. De az utcán ezt már nem teszik meg, mert félnek attól a bizonyos ismeretlentől! Ez az amit nem értek az egészben...miért van félnivaló? Féljenek az országunk ellenségei, a betolakodók, az élősködő népségek, akiknek igazából félniük kell! De a szurkoló nem bűnöző, nem fog hátba szúrni egy sötét este, nem vágja át a torkodat a nyugdíjadért!

Ezért nincs értelme az egész műbalhénak, de az agymosás folytatódik sajnos, és nem tudni hogy mikor ér véget. De ameddig ez megy, addig mindenkiben marad a félelem és a nyugtalanság. De TI, akik valamire valók vagytok jegyezzétek meg:

A SZURKOLÓ NEM BŰNÖZŐ!