Következő állomásunk Debrecen legnagyobb tábora a SZUD, amely 1994-ben alakult. Az írást a szud94.hu oldalról plagizáltuk le!

1994 - 1999

A csoport története 15 évvel ezelőtre nyúlik vissza, amikor négy fiatal társunk határozott úgy hogy kosárlabda meccseken kilépve az ismeretlenségből egy csoportba tömörül és habár már tagjai voltak a DVSC meccseken működő Red Territory-nak, még is valami új és az eddigiektől teljesen elkülönülő módon akartak megnyilvánulni a lelátón. A társaságunk ekkor még roppant fiatal volt, de nem annyira hogy ne bírjon el pár liter alkohollal, melyeket elfogyasztva igen csak jól éreztük magunkat a DSI (később Tegáz, majd PannonPipe) meccsein. A kezdeti hónapok inkább teltek tapogatózásokkal, mint komoly lelátói megnyilvánulásokkal, a csoport több ízben is nevet változtatott, így a kezdeti Ultras DSI-ből Heartbreakers lett, melyet gyorsan magyarosítottunk és megszületett a Szívtiprók Debrecen. A csoport színei is változásokon mentek át hiszen a DSI és a város kék-sárga kombinációjából a fekete-fehérre tértünk át, gondolva ezzel az együttessel nem okozunk senkinek problémát és támogatni tudunk minden jelentősebb debreceni csapatsportágat, ha majd eljön rá a megfelelő idő.

Ezek a változások nagyban nem érintették a csoport működési elvét, volt pár sálunk, drapink és nagyobb rudasunk és ezeket és konfetti, szalagokat bevetve látványoskodtunk a kosármeccseken. Közben a DVSC meccseit sem hanyagoltuk és igaz mint a Territory tagjai, de ott is kitettünk magunkért, habár itt nem nagyon törekedtünk a kilencven percen át tartó szurkolásra és zászlólengetésre, mint ahogy a vezető szerepre sem. hogy egyre színesebben kezdtünk el szurkolni kosármeccseken, majd egyszer csak úgy határoztunk a  DVSC labdarúgóinak és női kézilabdázóinak is megjelenünk a meccsein, már mint a saját kis fekete lepedőnkkel. Igaz ekkor még igen nagy volt az átfedés köztünk és a Territory tagjai között, pontosabban még mi is a nagy testvér kötelékébe mozogtunk és idegenbe is többnyire az RT’93 drapit vittük magunkkal sőt még a sálunk is közös volt. Inkább a szurkolási stílusunkba változtunk a stadionba, hiszen ekkor már kicipeltük magunkkal a rudasainkat és előszeretettel konfettiztünk és szalagoztunk. A Larvik elleni EHF Kupadöntőn tevékeny részt vállaltunk az első debreceni koreográfia elkészítésében, mely úttörő mivolta ellenére igen csak kiválóra sikeredett.

Látványos fellépéseink ( melyet új sálunk és pulcsink is segített) egyre több fiatal érdeklődését váltotta ki, amely nemsokára fokozott létszámnövekedést idézett elő és várható volt, hogy előbb-utóbb teljesen különválva fogunk működni. A nagy napra az 1997-98-as szezonban került sor, amikor már mindenkitől függetlenül kezdtünk el dolgozni, szigorúan a többi csoporttal összehangolva. Látványban a rudasoké és a füstöké volt a főszerep, de azért próbálkoztunk pár koreográfiával is, melyek inkább voltak kezdetlegesek, mint látványosak. Természetesen ezek is letisztultabbak lettek az évek előrehaladtával és pár látvánnyal már országos elismerésre tettünk szert. A fő profilunk a pirotechnika maradt, ezen eszközökből használtunk bőven ebben az időszakban. A túráink igen felemásra sikeredtek, volt hogy jó létszámban utaztunk, volt hogy egyáltalán nem mentünk, hogy csak a két végletet említsük. A csoport különválásával elsődleges cél volt hogy minél több helyre elkísérjük mindhárom csapatunkat, de ezek a piszkos anyagiak miatt nem mindig jöttek össze. A csoport minden tagja ekkor még az iskolapadot koptatta és bizony önálló fizetés híján, nem magunk döntöttük el hogy mennyi pénzt szánhatunk a meccslátogatásokra (Sajnos a „mind” is kevésnek bizonyult). Ettől függetlenül rengeteg helyre elutaztunk és gyakran csak a mi transzparensünk került ki a vendégszektorokba, nem volt ez másképp Chrozuw városába, mely csoportunk első külföldi fellépésének helyszíne volt. A csarnokban szinte miénk lett a vezető szerep a megjelenésünk után, mivel a többi csoport csak a rangadókon jelent meg. Az itt bemutatott látványok jobban festettek mint az Oláh Gabis próbálkozásaink és mivel szinte csak mi látogattuk a meccseket a szurkolásunk is itt volt a legletisztultabb.

A kosarasok meccsein a megjelenő Force Field fiataljainak adtuk át a stafétabotot , de mi is megjelentünk minden meccsen támogatván őket a minőségi szurkolásban és a szolnoki drukkerek elkalapálásában. A csoport önállóvá válása után és mert gyakran csak a mi társaságunk utazott el idegenbe egyre több lett az összetűzés más szurkolókkal, ezekben az években az Újpest, Kispest, Vasas, Békéscsaba szurkolóival csaptunk össze többször focimeccseken, míg a kézin a Fradi, Kisvárda kettős drukkereivel történtek összezörrenések. Közben hazai környezetben sem alakult minden a legsimábban, az Unscarred megszűnésével a mi nyakunkba szakad az északi oldal irányítása, mely nem nagyon tetszett az ex-NSH tagjainak, akik éreztették rosszallásukat így is, úgy is. Persze ez megnehezítette a munkánkat, de nem adtuk fel, a szurkolás megsegítésére kiadtunk egy kis újságot (Lokisták) és megszerveztük a női szekciónkat (Vadmacskák), mely jelezte a nehézségek és az ellenünk táplált helyi ellenszenv ellenére működünk. Sőt az öt éves szülinapunkra már mint Szívtiprók Ultras Debrecen készültünk, mivel beolvasztottuk sorainkba a kisebb helyi csoportosulásokat. Ez azt jelentette hogy lemondtunk a fekete-fehér színekről és mint a DVSC csapatainak vezető csoportja foglaltuk el a minket megillető helyet középen. A tábor és személyes kapcsolatok által megkezdett baráti kapcsolatokat tovább ápoltuk, így ezekben az időkben igen sokszor szurkoltunk együtt diósgyőri, fehérvári, kiskunhalasi barátainkkal. Ezen kívül pár válogatott meccsre is elkirándultunk, de nem rendszeresen, csak amolyan egyszeri alkalmak gyanánt.

1999 - 2004

Az első öt év viszontagságai és nehézségei nem jelentették azt hogy a következő években minden úgy alakul majd mint ahogy azt mi szerettük volna. Mindenekelőtt a csoport jobboldalra tolódásával, újabb nehézségekkel találtuk magunkat szemben, nevezetesen zászlóink, megjelenésünk és az általunk többször is kifejezésre juttatott ideológiánk, sok helyen nem nyerték el az adott ország, város , csapat tetszését és emiatt többször voltak összecsapásaink és páran megismerkedtünk a rendőrság brutalitásával is. Ezen viselkedésformánk a hazai meccseken is kiverték a biztosítékot és néha a csapat vezetéssel és az egyszerű drukkerekkel is akadtak gondjaink, emiatt meg a hazai rendezőkkel és a rendőrökkel sem ettünk egymás tányérjából. Ettől függetlenül még mindig a csapat biztatását tartottuk első számú feladatunknak, csak a huszonéves fejbe egy kicsit már több minden belefért és ez bizony néha kitört egy-egy kiírás vagy rigmus formájában, mely véleménynyilvánítás sok-sok problémát szült. A szurkolásunk tehát egyre letisztultabb lett, de azért előszeretettel alkalmaztuk a régi B-közepes dalokat is fellépéseink alatt, csak a változatosság kedvéért. A zászlóparkunk tovább bővült, melyre nagy szükség volt a szertárunk leégése után és a rengeteg kiegészítő színt kezdtünk el alkalmazni, főleg a rudas zászlóinknál, melyek igen csak változatossá tették a kanyart. Emellett a fellépéseinken állandó kellék lett a kelta kereszt, Nagy-Magyarország és később jött a többi hovatartozásunkat kifejező zászló is. Az évek során három jelentősebb szekciónk is zászlóval jelentkezett, így a fiatalok alkotta Jugend mellett a budapesti és nagyváradi Szívtiprók lettek láthatóak.

A koreográfiáink egyre letisztultabbak lettek és a csapat mellett néha ez ellenfél volt a téma vagy csak egyszerűen tiszteletünket fejeztük ki valaki iránt. Mennyiségileg is változott a képlet, hiszen a kezdeti tömeges látványok mellett egyre kevesebbet készítettünk, azaz csak akkor éltünk ezzel a látványelemmel, ha tényleg úgy éreztük most megérdemli az akinek szól. A fő profilunk még mindig a pirotechnika volt és ezekből rengeteget vetettünk be, színre, számra, típusra való tekintet nélkül, a leglátványosabb bemutatók persze egy-egy nagyobb meccsen voltak, de több kisebb találkozón is tömegével alkalmaztunk füstöt, tüzeket, rakétákat. Utazás terén is sokat fejlődött a társaság és egyre kevesebb meccsen hiányzott a lepedőnk, míg végül elértük hogy egyetlen találkozóról sem hiányoztunk. Nyugatra persze nem utaztunk tömött buszokkal és néha Budapesten sem volt túl acélos a létszám, de azért mentünk becsülettel. A legjobb túrák persze a közelbe (Nyíregyháza, Békéscsaba, Miskolc) és a külföldi vezettek (Wolfsburg, Bordeaux, Varazdin, Szalonoki, Brugge). A baj persze továbbra sem került el minket és a szabolcsi, békési drukkerek mellett a fővárosi nagyok ellen is voltak kisebb nagyobb csörték.

A legnagyobb bokszot Angyalföldön produkáltuk a helyiek ellenében és tőlük vettük el a legtöbb transzparenst is egy debreceni vizitjük alkalmával. Ezen kívül a győri szurkolókkal voltak összezörrenéseink és a tatabányaiakra sem néztünk fel a hozzánk intézett megnyilvánulásaik miatt. Ereklyegyűjtés terén sem volt rossz az az éra, hiszen a rengeteg szolnoki és győri sál mellett hozzánk került az Ultra Vasas, Turul Ultrái, Ultra Panthers idegenbeli lepedője és a kézilabdás Fradisták nagy Irresistibles drapija. Ezen időszak a téli labdarúgó tornákról is szólt, melyek néha komoly kis fellépésekkel zárultak részünkről és igen csak élveztük eme kis játékokat, mígnem a szervezők a döntő kétnaposra tolásával száműztek minket a lelátóról. A csajok meccsein kicsit visszafogottabb volt a csoport teljesítménye, hiszen a lányok teljesítménybeli visszaesése minket is negatívan érintett. Ennek ellenére minden hazai meccsen megjelentünk, habár a hangulat már a rangadókon sem volt az igazi.

A nemzetközi meccsek és pár kivételes rangadó azért kivételt képeztek és ezekre általában valami nagyobb megmozdulással készültünk mind látványban, mind létszámban. A túráink nem voltak a legnagyobb létszámúak , de azért a közelbe mindig elutaztunk és kiemelten figyeltünk mindig a békéscsabai kirándulásra és persze a külföldi fellépésekre ( Wienerneustadt, Leverkusen). Balhé terén hazai pályán a fradistákkal vívtunk meg egy pár csörtét, míg a Viharsarokban egy nagyot ütköztünk a helyi lilákkal, majd egy benzinkút leamortizálása miatt több mint hetvenen végeztük a rendőrségen. Ezen kívül előszeretettel neveltük át a győri arcos embereket és kosármeccsen a szolnokiak sem kerülhették el sorsukat. A kosárlabda meccseket egyébként teljesen kivettük a naptárunkból, hiszen a Vadkakasokra keresztelt amerika majmoló csapat meccsein már nem akartuk a csoportunk nevét adni. Barátaink sora rövidebb lett a diósgyőriekkel akik nem nagyon erőltették ezt az újkor hajnalán és a halasiakkal akik egyszerűen eltűntek a süllyesztőben. A Vidistákkal ellenben továbbra is jó kapcsolatot ápoltunk és megismerkedtünk a dunaújvárosi és hódmezővásárhelyi drukkerekkel, valamint a váci és soproni ultrákkal is baráti volt a nexus ez idő tájt. Ezen kívül megismerkedtünk a Boys Bielefeld csoportjával, így ők lettek az első és azóta is egyetlen nemzetközi baráti szál. Ellenségeink sora sem csökkent, maradt a fővárosban „mindenkit gyűlölünk” és már a keleti országrészben sem maradtak barátok. Ehhez még hozzájött a győriek, tatabányaiak , zalaegerszegiek újkori unszimpatikus hozzáállása és már hosszabb is lett a lista mint azt gondolnánk.

Ami a marketinget illeti elkészült első honlapunk és ismét próbálkoztunk egy újsággal illetve pár időszakos kiadvány (újság , CD, DVD) is kiadásra került. A klubcsapataink mellett a válogatott meccseken is megjelentünk és a hazai meccsek mellett gyakran külföldre is elutaztunk a labdarúgókkal, míg a nálunk megrendezésre kerülő más válogatott meccsekre és tornákra is kiemelten készültünk.


2004 - 2009

Tíz év elteltével már nem kellett bemutatni csoportunkat, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi vizeken sem , a társaság kinőtt a gyermekcipőből és közel a harminc felé, már látszott kinek vált tényleg az élete részévé , pontosabban az életéve ez a négy betű. Természetesen a csoportot sem kerülték el a létszámproblémák és sokan kiváltak ilyen- olyan okokból, volt aki külön kezdett el ténykedni, volt aki ki sem dugta többet az orrát a meccsekre, de ezzel nem volt mit tenni, aki maradt az folytatta a megkezdett munkát és nem is sejtettük micsoda örömök elé nézünk és megélhetjük csapatunk legkáprázatosabb szereplését, melyet a több mint 1oo év alatt valaha is elért. Igaz azt sem sejtettük hogy ez mivel fog járni a lelátót tekintve és, bizony felkészületlenül ért minket a tömegesen megjelenő divatszurkolók problémája.

Emiatt nem csak velük, hanem a csapat vezetőségével is gyakran összetűztünk, hiszen néha feleslegesnek tituláltak minket, hiszen a mi létszámunk elenyésző volt a több ezres tömeggel szemben. Persze egy percre sem adtuk fel, igaz volt hogy nem szurkoltunk ilyen-olyan megfontolásból, vagy éppen lepofoztunk valakit aki erősebnek hitte magát nálunk, vagy egyszerűen csak kiírásainkkal, szórólapjainkkal tudatuk nézeteinket, észrevételeinket a nagyérdeművel. Emellett az MLSZ- vel is a meccseket lehetetlen időpontokban közvetítő RTL Klubbal is felvettük a harcot a többi szurkolótáborral egyetemben illetve elindítottunk egy összefogást a Magyarországot teljesen megfertőző cigány bűnözés ellen, majd a magyarokat ért elnyomások ellen szövetkeztünk és léptünk a többi magyar táborral egyetemben.

A szurkolásunkat immár állandó előénekesünk (néha kettő) irányította, de így is gyakran előfordult hogy nem volt meg a kellő lelkesedés egy-egy átlagos meccsen. A legjobb szurkolást természetesen a nagyobb rangadókon és a nemzetközi meccseken produkáltuk, mint ahogy koreográfiával is ezeken a meccseken rukkoltunk elő. Ezen látványosságok mennyisége egészen visszaesett, volt olyan év hogy csak egyet csináltunk, de ez nem csak egyedi visszaesés volt, az országosan érintette a mozgalmat. A fő profil (mint az elmúlt tíz év alatt) a pirotechnika volt és ezen időszakban használtuk el a legtöbb tüzet és füstöt , gyakran 3o-4o-5o darabjával. Néha a nemzetközi meccseken is szerephez jutottak, amely azért is volt nagy szó mivel az UEFA szigorúan bünteti az alkalmazását, persze ezzel nem a csapatunknak akartunk ártani, hanem a modern foci térhódítása ellen kívántunk tiltakozni, mint ahogy gyakran üzeneteink és rigmusaink is e célt szolgálták. Az utazásaink 1oo% váltak és ahol labdarúgóink megjelentek, onnan mi sem hiányozhatunk, ez nagy szó még ha néha nem is tömegesen jelentünk meg egy-egy helyszínen, igaz volt amikor egyetlen keleti csapatként kellett beutazni az országot és volt olyan találkozó amin a zárkapú ellenére is bejutottunk. A legjobb fellépések természetesen most is a keleti szomszédokhoz vezettek , de néha Budapesten is több száz fős létszámot produkáltunk. A csapatunk remek hazai szereplésével egyre több nemzetközi túra szakadt a csoport nyakába, ahol néha igen jó létszámban jelentünk meg (Manchester, Split, Szkopje), de nem hiszem hogy a kisebb létszámban látogatott Elfsborg, Donyeck és Karagandi (Kazahsztán) városa más csoportnak is álmai fellépése lett volna.

Ezen kívül a stadionunk katasztrofális állapota miatt néhány hazai meccsünket kénytelenek voltunk az üdvözítő megoldásnak szánt  Puskás Ferenc stadionban lejátszani Budapesten, amolyan hazai pálya gyanánt. Megjelenésünket tekintve egy kicsit konszolidálódott a csoport és eltűnt a bakancs, bomber az emberekről és felváltotta egy kényelmesebb utcai viselet. Ez a zászlóparkunkon is meglátszott és kevesebb lett a kelta kereszt, de annál több a casual stílusú zászló. Összetűzéseink terén még mindig a keleti ellenfeleinkkel voltak a leghevesebbek, habár itt inkább a rendőrség képezte az ellenfelet, ez pedig gyakran nem jött jól csoportunknak. Igaz a csabaiakhoz fűződik két lebeszélt bokszunk egymás után, amelyek tiszta körülmények között zajlottak, utat mutatva a többnyire eszközökkel fertőzött hazai összecsapásoknak. A fővárosi nagyok közül a lilákkal, zöldekkel ritkán volt valami lehetőség, míg a kispestiekkel egy semleges viszonyt alakítottunk ki, a Vasas drukkerek meg egyszerűen nagyon megfogyatkoztak a közelmúltban. Nyugaton sem voltak különösebb összezörrenéseink, habár az egerszegi és győri hasonszőrűekkel csak kicsiken múlott egy-egy komolyabb összecsapás. Ezzel egyben ki is veséztük hogy napjainkban kikkel nem eszünk egy tányérból, amely csak alig változott az elmúlt 15 évben. A régi barátaink sora teljesen lerövidült , hiszen megszakadt a jó kapcsolatunk a Fehérváriakkal, generációs, politikai és egyéb okokból kifolyólag. Így  itthon többnyire akivel nem ellenséges viszonyt ápoltunk azzal semleges volt a kontaktus, ebből valamivel több a hódmezővásárhelyi és dunaújvárosiakkal folytatott kapcsolat. Egyetlen régi baráti kapcsolatunk az országhatáron túlra nyúlik, ők pedig nem más mint a bielefeldi fiuk társasága.

A stadion mellett a lányok meccseire is igen csak odafigyeltünk és az egyre jobb szereplésüket, mi is egyre nagyobb létszámban követtük figyelemmel. Kiemelkedő meccsek természetesen a hazai rangadók mellett a nemzetközi megmérettetések voltak. Ezekre a találkozókra gyakran egész szektoros, de néha egész csarnokos koreográfiát készítettünk és a hangulat is magáért beszélt. Az utóbbi években remek túrákat szerveztünk és volt ahol több százan (Zilah, Brasso, Galati, Lublin, Kapronca) volt ahol csak egy kisbusszal (2xMetz , Ikast) tettük tiszteletünket. Összetűzések terén a fővárosi zöldekkel és a csabaiakkal maradt meg a rossz nexus, habár egy-egy közös cél érdekében ezeket az ellentéteket félre tettük az adott meccsre. A labdarúgó válogatottunk gyenge szereplése ellenére mi úgy gondoltuk pár kiemelt találkozóra külföldre is elutazunk, így szép számban jelentünk meg Lengyelországban, Boszniában és Albániában folytatva ezzel a megkezdett utunkat.

SZUD '94

Jelenleg csapatunk soha nem látott csúcsokat dönget,  ami ránk nem éppen igaz és sajnos a megnövekedett szurkolói bázis nem szolgálta a mi létszámunk növekedését, hiszen szinte a nullával egyenlő azoknak a száma akik hozzáállásban fel tudnak nőni azokhoz az igényekhez amiket mi és az általunk követelt életforma megkövetel. A kiváló szereplés kitermelt ugyan egy új DVSC szurkolói bázist, de mi ebből sajnos csak azt érzékeljük hogy hirtelen mindenki nagyobb szurkoló lett nálunk és szerintük a BL meccsekre csak a legnagyobb szurkolók járnak, addig Kaposvárra csak a teljesen „idióták”. Ezek az „idióták” vagyunk mi, egy életforma elkötelezettjei, melyet hazánk, városunk, csapatunk iránti szeretet vezérel és amikor majd a több ezres tömeg ismét visszatér a kényelmes fotel és távkapcsoló társaságába élvezve a modern foci nyújtotta előnyöket, mi akkor is ott leszünk a lelátón legyen az otthon vagy akár a világ végén, talán akkor majd eszébe jut a kétkedőknek ez a pár sor és rájönnek, ez nekünk sohasem volt divat!

Nekünk ez az életünk! 

forrás: szud94.hu